Ortézis

2. Az ortézisekről általában

Az ortézis tehát olyan eszköz, amely a testtel érintkezve javítja annak funkcióját. International Standard Organization (ISO) meghatározása szerint az ortézis olyan eszköz, amely a testre külsőleg felhelyezve módosítja a csont- izom-idegrendszer strukturális illetve funkcionális jellemzőit. Ennek megfelelően az ortézisek a tartás illetve a mozgásszervek funkciójának zavarai esetében támasztási, rögzítési, szabályozási vagy tehermentesítési feladatokat látnak el. Használhatók profilaktikusan is: az eltérések megelőzése megakadályozása céljából is.

2.1. Az ortézis rendelése

 A vizsgálatot mindig mozgásszervi betegségekkel foglalkozó szakember végzi, és ennek megfelelően ugyanez a szakember  rendeli el — írja fel — az ortézist. Az alapos általános vizsgálatot - mely tartalmazza az anamnézist, beleértve az elvégzett műtéteket, kórházi zárójelentéseket - követően az ortézis vonatkozásában a következő speciális szempontokat kell figyelembe venni:

• az ízületek mozgás amplitúdója

• a szalagok állapota 

• izomerő, tónus, kontraktúra

• végtag keringés

• lágyrészek állapota

• ödéma

• érzészavarok

• allergiás bőrjelenségek

• a lehetséges terhelési pontok állapota

• deformitások

• fájdalom jellege, helye

• felső végtag esetén: a kéz funkciója

• az alsó végtag járás mechanizmusának ellenőrzése

• proprioceptivitás

• szociális helyzet

• szellemi kapacitás felmérése.

Kissé talán túlzónak tűnik a felsorolás, de még így is félő, hogy nem tudunk minden szempontot felsorolni. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az ortézist használni kell, ehhez szükséges a proceptiv rendszer épsége. A segédeszközt nem utolsósorban kozmetikai szempontból is el kell fogadni. Ezért nagyon fontos a beteg részletes felvilágosítása, a fényképes prezentáció. Nincs annál nagyobb kár, mint amikor az ortézist a beteg nem fogadja el, illetve nem használja. A financiális kárnál is nagyobb azonban a sérült, a beteg frusztrációja. Könnyen lehet, hogy az alkalmatlan segédeszköz véglegesen elveszi a beteg kedvét a rehabilitáció, reszocializáció lehetőségétől.

2.1. A javallati rendszer

Ortéziseket tehát a vázrendszer és a mozgásszervek funkciózavarainak esetén alkalmazunk. Funkciózavarokról beszélünk, ha e részek vagy egyikük nem megfelelően működik pl. betegség vagy trauma következtében.

A funkciózavar következménye a vázszerkezet illetve a mozgásszerv funkcionális lehetőségeinek korlátozása. Beszélünk még nagyobb mozgáskomplexumok zavarairól is, azaz nehézségbe ütközhetnek olyan komplex, összetett tevékenységek, mint a járás, az ülés a fekvés, tárgy megfogása, nyúlás valamiért stb. Általános javallat az ortézisre: a funkcionális mozgáskomplexumok zavarainak befolyásolása úgy, hogy az ortézis a funkcionális lehetőségeket a lehető leghatékonyabban biztosítsa.

2.2 Főbb diagnózisok az ortézisek rendeléséhez

2.2.1. Trauma

A leggyakoribb oka az ortézisek használatának a trauma. Mivel főleg munkaképes korú betegeket érint, ezért bonyolultabb szerkezetek is rendelhetők, mert a sérült képes elsajátítani az eszköz használatát.

A mozgás megszüntetés a klasszikus gipszelés elveivel egyező cél. Szükség lehet rá a törött csöves csontok immobilizálása céljából. Ezek az ortézisek „csupán” kényelmesebbek a betegnek. olykor a tisztálkodás idejére levehetők. Leggyakrabban az ún. tehermentesítő ortéziseket használjuk a csontos konszolidáció eléréséig. Ez természetesen jobbára az alsó végtag töréseit érinti. Napjainkban a kisebb megterhelést jelentő műtéti beavatkozás csekélyebb rizikót jelent a beteg számára, mint a tartós tehermentesítés, a még oly korszerű ortézis használatával is. A stabil csontegyesítő eljárások mellett a részleges tehermentesítéshez is használatosak az ortézisek.

Széles körben használhatók viszont szeptikus esetekben, ahol a csont minősége határt szab a stabilitásnak. Előnye a mankóval szemben, hogy a kezek szabadon maradnak. Javítja tehát a vérkeringést és a terheléssel csökkenti illetve lassítja a vázrendszerben a poszttraumás inaktivitási atrófia kialakulását.

Hasonló okokból kényszerülhetünk átmenetileg az ortézis használatára fémkivétel után. A direkt (régebben primer) csontgyógyulás után a remodelláció esetleg még nem elég előrehaladott ahhoz, hogy a teljes terhelést elbírja, illetve a refracturát megakadályozza.

A traumás ízületi instabilitások kezelésére is használhatunk ortézist. A korszerű baleseti sebészetben egyre ritkábban használjuk a gipszet, mint az ízületek teljes nyugalomba helyezését szolgáló eszközt. A teljes nyugalom több kárt okoz az ízületeknek és a környező szöveteknek, mint a keretek között engedélyezett mozgás (LM = Limited Motion). A teljes mozgásszünet a porcon olykor definitív károsodást okoz. A szalagok és a kötőszövetes rendszer a kényszerű szünetben hegesednek, rugalmasságukat vesztik. Sérüléseket követően a lokális kis vérömlenyből végleges letapadások alakulhatnak ki. A gipszlevétel után sokszor érthetetlen volt a teljes ízületi zár, amit sajnos nem is mindig sikerült tökéletesen oldani.

A teljes szalagszakadás természetesen műtéti beavatkozást igényel. A részleges szakadás esetén azonban a sérült rostokat az épen maradt szövetek a helyükön tartják, így lehetőség nyílik. hogy minimális heggel gyógyuljon a sérülés 

Az ízületi gyulladások, arthropathiák is gyakran igényelnek igen rövid idejű immobilizálást. Erre is lehetőséget nyújtanak a korszerű, zárható ízületű ortézisek. A sérülések után kialakult és nem teljesen korrigálható instabilitások korrigálására tartósan, akár élethosszig is szükséges lehet a stabilizáció ortézisre.

Profilaktikus ortézist a profi sportolók használják: egyre gyakrabban viselnek - akár sérülés után, akár azt megelőzendő — a bokát vagy a térdet védő ortéziseket

2.2.2. Paresisek, plégiák

Az instabilitásit vagy részleges funkcióvesztést izomgyengeség, bénulás is okozhatja. A motoros funkciókiesések lehetnek veleszületettek, szerzettek vagy poszttraumásak.

Az ortézis alkalmas lehet az elveszett funkció pótlására vagy a gyengült állapot javítására. Az ortézisek olykor rugóval vagy csupán az alkalmazott anyag rugalmasságával segítik a gyengült izomzat munkáját (például paresis). Az újabb, molekuláris, memóriával rendelkező anyagok sokkal rugalmasabbak és kevésbé „fáradnak”. Ez lehetővé teszi a rugók és a nagy csuklók alkalmazásának elhagyását. Ugyanezen okból a hajlítást is jobban tolerálják a korszerű műanyagok. amelyek több milliószor is hajlíthatóak anyagtörés nélkül.

Gerincvelő-sérülés után a kiesett izomerő pótlására, a járás biztosítására csak a csípőt, a térdet, esetleg a bokát is stabilizáló ortézis válhat szükségessé .

Veleszületett szerzett idegrendszeri sérülések kezelésére hasonló szerkezetek írhatók fel, mint a traumás elváltozások után. Sajnos itt az esetek túlnyomó többségében definitív elváltozásról van szó.

2.2.3. Fejlődési rendellenességek

A veleszületett végtagfejlődési rendellenességek két csoportba oszthatók:

• Haránt, a végtag tengelyére merőleges rendellenesség, ami a végtag csontos vázának teljes hiányát jelenti. A végtaghiányos állapotok korrekciója protézisekkel történik.

• A hosszanti tengelyű hiányok esetén a végtag hossztengelyének egyik fele hiányzik Vagy hibásan fejlődött. Ezekben az esetekben a hiányzó stabilitás pótlására illetve a funkció javítására alkalmazunk ortéziseket. 

2.3. Ortézisek osztályozása

Az ortézisek számos szempont szerint osztályozhatók.

2.3.1.Funkció és cél szerint:

 - támasztás (pl. paretikus. vagy paralitikus funkciók)

 - redresszió (pl. az ízületek kóros állása)

 -korrekció (pl. az izomsorvadást kiegyenlítő hatás)

- megelőzés (pl. tartási rendellenesség)

 - immobilizáció (p. az ízületek nyugalomba helyezése)

- tehermentesítés (fájdalomcsillapítás).

2.3.2. Felhasznált alapanyag szerint

Legyakrabban bőrt, fémet, műanyagokat(öntőgyanta, termoplasztikus műanyag) alklamazunk. A felhasznált anyagok minősége és fajtája egyben információt is tartalmaz az ortézis tartósságáról, és determinálja az eszköz a bekülési(gyártási) árát is.

2.3.3. Az ortézis szerkezete szerint:

- A dinamikus ortézis reagál (azaz alkalmazkodik) a testrész által az ortézisre kifejtett erőre (pl. az izomtónus megváltozása sorvadás esetén).

- Statikus felépítésű ortézis esetén az ortézis nem alkalmazkodik a megváltozott izomtónushoz.

- Beállítható. Ha a használat során változás várható, az ortézisnek állíthatónak kell lennie (pl. a növekedés következtében fellépő változás vagy az állás megváltozása törések esetében).

- Merev (pl. egy ízület merevítő)

Mozgathatóvá tehető az ortézis ízületszerű sínek (csuklópántok) használatával. Eben az esetben ugyancsak különbséget tehetünk az alkalmazott csuklópánt működése alapján. Attól függően, hogy a csuklópánt egy vagy több tengely körül forgatható el. monocentrikus illetve policentrikus csuklópántról beszélünk. A legtöbb csuklópánt csak egy síkban forgatható el (pl. sagittális síkban térdízületi sín esetében), egyesek azonban több síkban is elforgathatók (pl. egyes csípőcsuklópántok).

- A csuklópántban ütköző helyezhető el, miáltal a mozgás egy meghatározott irányban korlátozottá válik (pl. hajlítás vagy nyújtáskorlátozás).

- Az ízületi sín ellátható rugós szerkezettel, ami elősegíti vagy gátolja a testrész adott irányú mozgását.

2.3.4. Az alkalmazás területe szerint

2.3.5 A viselés ideje szerint

2.3.6. A kezelés időpontja szerint

Az eszközök egyik csoportját a műtét előtti időpontban viselik (preoperatív ortézis), míg másik csoportja műtét után viselendő (posztoperatív) eszköz. Többnyire egyszerre többféle besorolást használunk (pl. dinamikus csuklósín vagy műanyag alsó lábszári sín).

2.4. Az ortézisekkel szemben támasztott követelmények

Az ortézisekkel szemben többféle követelményt támasztunk:

-Funkcionalitás. A kezelőorvos szempontjából leglényegesebb követelmény az, hogy az ortézis betöltse a megcélzott funkciót, más szavakkal az ortézis a testre az előírt hatást fejtse ki (Pl. korrekció, stabilizálás stb.)

- Viselési komfort. Ezt a követelményt elsősorban az ortézis használója állítja fel a nevezett funkcionalitás mellett.

- Súly- és energiafelhasználás. Mindegyik ortézis ballaszt a testen, tehát olyan súlyúnak kell lennie, amivel a beteg a legkevesebb energia-felhasználással tudja azt viselni.

- Kozmetikai szempontok. Az ortézis kihangsúlyozza viselője hátrányos helyzetét, ezért a lehető legkevésbé legyen feltűnő. E szempontokhoz tartozik az illeszkedési forma, a kidolgozás ás az ízületi sínek zajmentes működése.

- Egyszerű használat. Ha mód van rá, a felhasználó önállóan tudja fel- ás levenni az ortézist.

- Higiénés szempontok. Az ortézis legyen egyszerűen tisztán- és karbantartható.

- Megbízhatóság és tartósság. Magától értetődő, hogy az ortézisnek állnia kell azokat az erőket és hatásokat, amelyek a sokszor ismételt és tartós használat közben érik.

- Feltámaszkodási, feltámasztási elvek. Különösen az alsó végtagon van nagy jelentőségük. A segédeszköz ugyanis olyan helyeken támaszkodik fel, amely nem szokott hozzá a fokozott terheléshez. Az ortéziseknek jelentős terhelést kell a lágyrészekre közvetíteniük azok károsítása nélkül. Komoly segítséget jelentett az új műanyagok megjelenése és persze a computer, amelynek segítségével a nyomáseloszlást speciális érzékelők révén láthatóvá tehetjük. Mindezek ellenére az ortézisek leggyakoribb problémája még ma is a nyomás okozta lágyrész-panasz.

2.5. Oktatás

Az egyre bonyolultabb módszerek elterjedése szükségessé teszi a beteg oktatását. betanítását. Sajnos a kezelés igen gyakran azon bukik meg, hogy nem sikerül a betegei motiválni. Ez rendkívül szomorú, mert nagyon sok emberi munka, kutatás és anyagi ráfordítás után az ortézis nem a beteg végtagjára, hanem az ágy alá kerül. A tartós sikertelenség talán véglegesen elveszi a betegtől a

szövődménymentes gyógyulás vagy a szociális reintegrálódás lehetőségét. A beteg kora, szellemi képessége meghatározó lehet a rehabilitációban. Igen fontos tehát a gyógytornász, pszichológus szerepe az előkészítő munkában. Ez ma Magyarországon még gyerekcipőben jár. Bármilyen furcsa. már a tervezés fázisában fel kell mérni, egyáltalán elvárható-e a betegtől az olykor lélekölően hosszú együttműködés. A frusztrációk elkerülése céljából a beteg adottságaira méretezett megoldást kell „kieszelni”. Ennek megfelelően a rehabilitációs centrumok hamarosan valóban még inkább átalakulnak, hiszen egyre nő a különböző szakemberek iránti igény ebben a komplex feladatban. A gyógyászatisegédeszköz forgalmazójának ebben a team munkában igen fontos szerepe van. 

3. Részletes ortetika

3.1. Az ortézisek felosztás az alkalmazási terület szerint

Alsó végtag ortézisek(Lower Extremity)

• Csípőstabilizáló ortézis/Hip Orthosis (H0)

• Csípő-térd-boka-láb ortézis/Hip Knee Ankle Foot Orthosis (HKAFO)

• Térd- boka-láb ortézis/Knee Ankle  Foot Orthosis (KAFO)

• Térd ortézis/Knee Orthosis (KO)

• Boka-láb ortézis/Ankle Foot Orthosis (AFO)

• Láb ortézisek/Foot Orthosis (FO).

Felső végtag ortézisek(Upper Extremity)

• Váll ortézisek (S0)

• Könyök ortézisek/Elbow Orthosis (E0)

• Csukló ortézis/Wrist Orthosis (WO)

• Kéz- és csukló ortézisek/Wrist Hand Orthosis (WHO)

• Felkar ortézis/Humeral Orthosis (HO)

• Váll-könyök-csukló-kéz ortézis/Shoulder Elbow Wrist Hand Orthosis (SEWHO)

Gerinc ortézisek(Spinal)

• Nyaki gerinc ortézisek/Cervical Orthosis (CO)

• Nyaki-háti ortézisek/Cervical Thoracic Orthosis (CTO)

• Háti-ágyéki-keresztcsonti ortézisek/Thoracic Lumbar Sacral Orthosis (TLS0)

• Ágyéki-keresztcsonti ortézisek/Lumbar Sacral Orthosis (LSO)

3.2. Ortézisek az alsó végtagra

A funkció javítása legtöbbször az alsó végtagon szükséges, ezért az alsó végtag ortézisek az elterjedtebbek. Ezek főleg teherviselő illetve a káros mozgásokat kikapcsoló. stabilitást kölcsönző szerkezetek.                                                                                                                                       A járás magától értetődő mechanizmusa igen bonyolult mozgás koordinációt igényel. Az ember két lábán közlekedve kialakítja a rá jellemző járástípust. Ezt a mozgást harmóniát zavarja meg az alsó végtagok vagy a központi idegrendszer sérülése. A járás mechanizmus kutatása hozta meg azt a felismerést, hogy maximálisan törekedni kell a végtag hosszának megtartására, és az ortetika, protetika segítségével úgy kell kompenzálni, hogy a veszteség minél kevésbé menjen az életminőség rovására.

 Az alsó végtagon a rögzítés és támasztás mellett a különféle készülékek alkalmazásának gyakori célja a tehermentesítés. Igen gyakran szükséges és elérendő cél A lábon speciális cipőkkel, csizmákkal tehermentesíthető az előláb. Korai közlekedés válik így lehetővé korrekciós műtétek után.

3.2.1. Boka-lábfej ortézis

A boka-lábfej ortézisek a leggyakrabban használt ortopédiai segédeszközök. Mint a többi ortézisé, alkalmazásuk célja a funkció javítása (járásfunkció), alátámasztás (boka-tibia-lábfej), tartáskorrekció. Célja a rendellenes lábállás korrekciója, melyre leggyakrabban dongaláb esetén kerül sor. Pl.:  Jspd, Peroneus emelő

3.2.1.1. A dongaláb (pes equinovarus congenitus)

A dongaláb a láb külső ás belső élének a test középvonala felé irányuló hajlását jelenti a hordó dongájához hasonlóan. A láb leggyakoribb fejlődési rendellenessége, előfordulási gyakorisága 2 %o. Fiúkon kétszer gyakoribb, mint lányokon, és az esetek felében kétoldali.

A láb összes ízülete érintett: a felső ugróízület flexióban, a talocalcanealis ízület varus helyzetben van, a tarsometatarsalis ízületek addukciós, flexiós helyzetben zsugorodtak. A lóláb állás (equinus helyzet) a láb flexiós tartása vagy zsugorodás a felső ugróízületben, amikor a sarok magasan áll. Az alsó ugróízület és a talp befelé fordulása súlyos esetben olyan méretűvé válik, hogy a talpi felszín felfelé néz, a lábhát pedig a föld felé tekint. Az előláb addukciója miatt a láb belső éle megrövidül, konkávvá válik

Kezelés - A dongaláb hosszan tartó rendszeres kezelést és türelmet igényel szülőktől ás orvostól egyaránt. A konzervatív kezelést a születés után azonnal, lehetőleg mát az első napon el kell kezdeni korrekciós tornával, ás mihelyt a csecsemő bőre azt lehetővé teszi, körkörös gipszkötéssel. A módszeres kezelés a deformitás egyes komponenseinek megfelelő sorrendben végzett korrigálásával történik.

A kezelés lehet operatív vagy konzervatív: gipszrögzítés segítségével regresszió, majd lábfej- vagy boka-lábfej ortézissel antivarus, vagy ortopéd cipőkkel korrigálnak.

A kezelést AFO (boka-lábfej ortézis) követi, a dongaláb recidív (kiújuló) jellege miatt. Ezek a segédeszközök többnyire utólag állíthatók. 

    Forrás:http://www.prosthesis.ie/AnkleFootOrthoses.aspx

3.2.1.2. A járási modell eltérései

A járási modell eltérései esetén is boka-lábfcj ortézist használunk.

A járást illetően kívánalom, hogy az AFO-val a beteg és az ortézis egyaránt búja a megfelelő távolságot és tempót, továbbá javuljon a járási minta is. E kívánalmak többnyire teljesülnek. A napi gyakorlatban leginkább a járási minta, a modell megfigyelése irányít minket. Az ideális boka-lábfej ortézis csak a kívánt funkciót segíti, és nem gátol más, normális lünkciót. Az ortézis felírásának a patológiás járási modell elemzésén és a különböző alsó végtagi ortézisek mechanikai korrekciós lehetőségeinek ismeretén kell alapulnia. A járási modell különféle eltérései eltérő ortézis-alkalmazást kívánnak.

A korai állási (sarok érintkezési) fázis eltérései:

• A túl gyors plantaris tiexió. Az ortézis feladata a dorsalis tiexió kismértékü segítése.

• A lábfej laposan történő talajra helyezése. Az ortézis feladata a plantaris tiexió csökkentése, Illetve a dorsalis flexió támogatása.

• Először a lábujjak érintik a talajt. Az ortézis feladata a plantaris flexió akadályozása, a dorsalis extenzió segítése és a cipő II lesztése.

• A „lábfej leesése”. Az ortézis feladata a gyors plantaris flexió megakadályozása dorsalis rugóval és a „spiccelés” ellensúlyozása a cipőben.

A középső (állási) fázis eltérései:

• „Spiccelt” állás. Az ortézis feladata az előző két ponttal megegyező.

• Varus-valgus deformitás. Az ortézis feladata ezek megakadályozása egy- vagy kétoldalas boka csuklópánttal, T-idommal, valamint a lábtalp korrekciójával kombinálva sarok és talpbetét kiigazítással.

• A térd hiperextenziója. Az ortézis feladata a sarokmagasítás, a felgyorsított lábelválás a talajtól. Elégtelen quadriceps funkció esetén térd-boka-lábfej ortézis (KAFO) ajánlott felütközővel.

• Instabil tiexió. Az ortézis feladata a talajtól való elválás késleltetése plantarfiexiós rugóval, dorsalflexiós felütközővel, KEVO, sarokmagasitás.

A letevési fázis eltérései:

• Nincs elegendő izomerő. A plantarflexiós rugó némi segítséget jelent.

A fenti funkciójavító eszközök manapság már igen széles választékban állnak rendelkezésre.

3.2.2. Térdortézisek (KO)

Térdízületben általában a rotációs mozgások kikapcsolása a feladat. Különösen fontos ez napjainkban, a megnövekedett számú keresztszalag-pótló műtétek után. Széles skálán mozognak ezek az ortézisek. A beszűkített mozgás amplitúdó lehetővé teszi, hogy a helyesen elvégzett keresztszalag rekonstrukció után a quadriceps funkcióját megtartva tehermentesítsük a műtéti területet. Különösen fontos ez, mert végre nyilvánvalóvá vált. hogy a szalagok az ízületi stabilizátorok csak egy —jóllehet fontos — elemét jelentik. Egyszóval ha ép az izomzat, akár hiányzó keresztszalag mellett is lehet stabil az ízület. Az ortézis segítségével az izomzat erősítése a szalag kollagén szerkezetének átépülése alatt is lehetséges.

A térdnek álláskor és járáskor mutatkozó zavarai az alábbi funkcionalitási

zavarokat mutatják, vagy ezekre vezethetnek.

•  A musculus quadriceps femoris paresise

•  Neuromuscularis koordinálatlanság

•  A mozgás terjedelmének korlátozása

•  Hipermobilitás

•  A proprioceptivitás (érzékelés) zavara

•  A térd eltérő állása, valgus-varus

A leggyakrabban a következő feladatok ellátására alkalmazunk

térdortéziseket:

•  alátámasztás

•  korrigálás (redresszálás)

•  immobilizálás (rögzítés)

A térd ortézis elláthat megelőző (preventív) funkciót is, például sportolás esetén. A térd ortézisek csoportja felosztható rövid és hosszú térdortézisekre, amelyeknél a határa térd alatt és a térd felett 18-18 cm-re van.

3.2.2.1. Rövid térdortézisek

Ez a csoport többnyire félkész termékekben áll rendelkezésre, amelyek adaptálást igényelnek. Funkciójuk instabil térd esetén alátámasztás, különösen akkor, ha ez terheléskor mutatkozó eltéréssel párosul. A bandázzsal a cél a térd ízületi túlterhelés elleni védelem. 10-15°-nál kisebb varus-valgus deformitás és hiperextenzió megfelelően megtámasztó vele állás esetén. Az ortézis rögzítéssel és/vagy az ízületkörüli lágyrészek összeszorításával korlátozza a térd extenzió. Spaszticitás esetén is létrejöhet ez az elszorítás, ha a legelőnyösebb állású spasztikus térdflexiót tartjuk fenn.( x2 ábra) 

3.2.2.2. Hosszú térdortézisek

A hosszú térdortézisek nagy nyomatékot fejtenek ki a hosszú emelőkar miatt. Ezáltal nagyobb erői képesek kifejteni az alátámasztásra, korrigálásra és immobilizálásra. Immobilizációra fájó térd esetében kényszerülhetünk (gonarthrosis. reuma).

Hátsó rögzítő sín segítségével flexiós kontraktúra előzhető meg. Gyakran kétoldali csuklópánttal alkalmazzuk.

A KO készítésekor nagyon lényeges a térd-csuklópánt elhelyezése. A térd nem egyszerű ás nem egytengelyű mozgást Végez. Feltételezzük, hogy a „kompromisszumos” tengely az ízületi réstől 25 mm-re proximalisan fekszik, és ha a csuklópántot erre a pontra helyezzük, csak minimálisan gátolja a flexiót és az extenziót.

Követelmények térdortézissel szemben

• könnyű súly

• egyszerű legyen fel- és levenni

• a lehető legkevésbé koptassa a ruhát

• ”kényelmes viselet” (Ne okozzon kidörzsölést)

Hátránya: Ezt az ortézist nehéz rögzíteni a térd körül, így tehát könnyen hajlamos a lecsúszásra vagy elfordulásra. Ez olykor megoldható az AFO-val való könnyű kivitelű összekapcsolással. Jobb alátámasztás vagy rögzítés érhető el a térdízületre a térd-boka-Iábfej ortézissel (KAFO) 

3.2.3. Csípő-térd-boka-lábfej (HKAFO) és térd-boka-láb (KAFO) ortézisek

Az idők során — mindenekelőtt a lábortézisek területén — a rehabilitációs szempontok fejlődésével a technikusok és a kereskedelem is sok kezdeményezést tett, és számos innovatív ötletet dolgozott ki. Ez azt eredményezte. hogy az ortetikai eszközök számos változata jött létre. E mögött az a szándék állt, hogy az ortézist viselő páciens a tehető legtermészetesebb járós modellt követhesse. Eljutunk-e valaha is olyan konstrukcióhoz, ami képes utánozni a bonyolult. változó forgás- és elmozdulási tengelyű biológiai izületeket? A biológiai és a mechanikai struktúrák közötti diszkongruencia súrlódásokhoz vezethet.

Minél nagyobb az eszköz (az ortézis), annál nehezebb és annál kényelmetlenebb a használata. a merevségi tényező és a nagyobb anyag súrlódás miatt. A jó ortézissel lehet állni, járni és ülni is. Az ortézist úgy kell kialakítani. hagy a páciens elfogadja. Ez olyan kozmetikai szempont. amivel törődni kell. ás az is fontos, hogy mit gondol az ortézisről a környezet.

 A sokszor költséges ortézis hosszú távon is maradjon működőképes még folyamatos — sőt nem megfelelő — használat esetén is.

A KAFO (2.ábra) és a HKAFO (1.ábra) funkciói

Az ízületekre nézve:

• stabilizáció

• immobilizacio

• a mozgások ellenőrzése (irány. a kitérés nagysága)

Az egész végtagra nézve

• tehermentesítés

• korrekció

• védelem

• alátámasztás, támogatás

A lábortézisek készíthetők szalagokkal vagy merevítőkkel. A körsínes lábortézis keskeny bázissal rendelkezik, hogy erőt fejtsen ki. Ennek következtében helyileg túlságosan nagy terheléseket gyakorolhat a szövetekre. Ez az ortézis többnyire könnyű és kozmetikai szempontból megfelelő. A bőr vagy műanyag merevítő szélesebb körülfogást ad, tehát kisebb a felületi nyomás például a nagyon puha részekre, az atrophiás végtagokra. Ott is használják, ahol nagy erőt kell kifejteni. Többnyire kombinált a kivitel, az alsó lábszáron szalagok vannak, a combon pedig merevítők.

Feladatuk

• hiperextenzió adás, vagy a flexió megakadályozása

• flexió adása, vagy a hiperextenzió megakadályozása

• valgus korrekció

• varus korrekció

3.2.4. Csípőortézis (HO)

Céljuk a csípőficam (luxatio) vagy arra való hajlam és a csípődysplasia (fejlődési zavar) korrekciója.

A csípőficam három stádiumát különböztetjük meg:

1. Csipődysplasia. A medencecsont izületének vápája oválisabb és laposabb, állása meredekebb. A combnyak-diaphysis-szög ugyancsak meredekebb a szokásosnál.

2. Subluxatio esetében a fej - a dysplasiához hasonlóan, de fokozott mértékben - eláll a medencecsont ízületének vápájából, azonban még nem lép ki belőle. Tehát ez egyfajta ticam, melynél az ízületi felületeknek csak egy részén van érintkezés.

3. Luxatio. A combfej luxatio esetén elhagyja a medencecsont ízületi üregét, eltávolodik tőle és magasabb helyzetbe kerül. Teljes luxatio esetén néha annyira eltávolodik, hogy új ízületi gödröt. úgynevezett szekunder ízületi vápát vájhat ki magának. A medencecsont ízületi gödréből kimozdult combfej maga felé forgatja el az ízületi tokot. Ez homokóra formájúvá defomiálódik ami adott esetben a visszahelyezéssel szemben gátat képez. A kezdeti stádiumban a fenti folyamat megakadályozása a cél.

3.2.4.1. Veleszületett fejlődési rendellenességek kezelést

Ebben az esetben a cél a lábak flexiós-abdukciós állását akadályozva a combcsont fejének visszakényszeritése a helyes állásba, az acetabulumba. Korai csecsemőkorban észlelt dysplasia esetén ez Rugi-bugyival (1.ábra) elérhető.

A polietilén tépőzáras mandzsetták rögzíthetők a comb körül, amelyek egy hosszában állítható rúdhoz rögzülnek. és össze vannak kötve egy polietilén hátlappal, amely a lábak abdukciós-flexiós állását korrigálják „humán állásba”. A hátlapot egy szalag rögzíti a mellkas körül a törzshöz.

Az idősebb korban illetve súlyosabb elváltozás esetén használt Pavlik-féle (2 ábra) kengyel funkciója is ugyanez, a lábak flexiós állásából a combfejet visszakényszeríti a helyes állásba, az acetabulumba. Az állítható hosszúságú szalagok, amelyek egyrészt a váll körül, másrészt a lábszárak körül rögzülnek. rövidebbre és hosszabbra állítva a lábak flexiós állását befolyásolják. Csípőízületi dysplasiában (luxatio coxage congerlita) javasolt csecsemőkorban kb. 12 hónapos korig.

3.2.4.2. Szerzett rendellenességek kezelése

Ekkor a csípőortézis (3.ábra) funkciója

• a femurnak a medencéhez viszonyított vertikális elmozdulásának csillapítása közvetlenül a sarokérintkezés után,

• az izomfeszülés javítása a kontrakció alatt (az izmokat a lehető leghatékonyabb hosszban tartja)

• a mozgás irányítása a speciális terhelési felületekkel 

4. Gerincortézisek

Az emberi test tartását alapvetően a gerinc alakja, állapota határozza meg. Normális alkatnál és tartásnál a három alkotóelem (csontok. szalagok és izmok) harmonikus egyensúlyban van. Az egyensúlyi helyzetben fiziológiás görbületeket különböztetünk meg a sagittális síkban, amelyen kóros elváltozások (nyaki lordosis, háti kyphosis, ágyéki lordosis és a keresztcsonti-farkcsonti kyphosis) illetve görbületek alakulhatnak ki, utóbbiak a frontális síkban is. A kóros görbületek kialakulása a három említett szerkezeti elem valamelyikének vagy mindegyikének változása során Jöhet létre.

A gerinc elváltozásai átmenetileg vagy véglegesen a gerinc egyensúlyának megbomlásához vezethetnek. Amennyiben más fizikális gyógymód az egyensúlyi helyzet visszaállítására nem alkalmas illetve nem kielégítő, akkor a gerincnek átmenetileg vagy véglegesen külső támasztékra illetve esetenként korrekcióra van szüksége. Támasztás szükséges még a gerincen elvégzett műtéteket követő utókezelés során.

A korszerű ortézisek feladatai:

• a nyaki gerinc lágyrészsérüléseinek konzervatív kezelésében (rigid vagy puha gallérok)

• a törött gerincoszlop tengelyének korrekciója után az elért helyzet megtartása (korzettek)

• degeneratív gerincbetegségek esetén a folyamat lassítása és a gerinc elveszett stabilitásának pótlása

A támasztékul szolgáló eszközöket közös néven fűzöknek nevezzük. 

Csoportosításuk:

• nyakrögzítők

• emlékeztető hevederek

• rögzítő-, támasztó-, korrekciós fűzők

• tartó készülékek

• könnyű támasztó fűzők

Természetesen a gyakorlatban a funkciók nem különböztethetők meg élesen mivel a készülékek többsége nemcsak tart és rögzít, hanem emelhet és korrigálhat is. A fűzők kiemelt szerepet kapnak a gerincferdülés (scoliosis) ellátásban, kezelésében is.

4.1.1. Főbb típusok

Ma a Milwaukee-korzett mellett megtaláljuk a Boston, Cheneau, Stagnara, Gschwendt típusú korzetteket. 

• A Boston-korzettel az ágyéki szakaszon lévő görbületeket látjuk el.

Indikáció: lumbális scoliosis, Scheuermann kór, postoperativ strukturális defektus

• A Cheneau-korzett a háti szakasz görbületeinek ellátására alkalmas (th. VII-ig).

Indikáció: háti gerincszakasz érintettsége, scoliosis, Scheuermann kór, postoperativ

állapot, strukturális defektus

• A Milwaukee-korzett a felső háti illetve nyaki szakasz görbületeire alkalmazható.

Indikáció: nyaki és magas háti strukturális deformáció, scoliosis, Scheuermann kór

•  A Stagnara-korzett műtét utáni rögzítésre.

Indikáció: háti szakaszra terjedő deformitás, súlyosabb fokú scoliosis, Scheuermann kór.

• A Gschwendt-korzett a Scheuermann-betegségek kezelésére használható.

• Az Ülőkorzettek a gyermeket korrekciós helyzetben tartja és a hevederek révén a biztonságos ülést is biztosítja. Tartozékként fejtámasz, lábtámasz is javasolt.

Indikáció: háti szakaszra terjedő deformitás, súlyosabb fokú scoliosis

• Traumás fűzők gerinc sérüléskor adható, amikor a műtét elkerülhető a csigolyák időszakos rögzítésével.

Indikáció: fractura vertebrae regio dorsalis et lumbalis (osteoporosis).

 Természetesen egy korzett többféle problémára is alkalmazható (pl. Boston korzettel a lumbalis szakaszon végzett műtét utáni rögzítés is megvalósítható).

• CO: nyaki ortézis

• TLSO: háti-ágyéki-keresztcsonti ortézis

• LSO: ágyéki-keresztcsonti ortézis

• SIO: keresztcsonti ortézis

4.1.2. Nyaki gerinc ortézisek (CO)

A puha nyaki gallérok elterjedése a nagysebességű hátsó ütközések után jött ‚.divatba”. A tipikusan autópálya-balesetekben gyakori az ún. „ostorcsapás” sérülés, mely a nyaki gerinc hiperextenzióját illetve flexióját jelenti. A legenyhébb nyaki distorsio szuverén kezelési módszere a puha vagy Schanz-gallér(1 ábra). Előre gyártott készítmények, és feladatuk a distorsio következtében spasztikussá vált nyaki izomzat tehermentesítése illetve a nyak támasztása. Ez teszi lehetővé a fájdalom csökkentését is. A konfekcionált terméket méret szerint kell a betegre választani.

A merev gallérok (2.ábra) súlyosabb sérülések kezelésére alkalmasak. Készülhetnek zártcellás habokból illetve hőre lágyuló műanyagokból. Előre gyártott, méretes termékről van szó, mely két, öntapadó szalagokkal rögzített héjból áll. A posztoperatív kezelésben illetve destruktív betegségekben alkalmazzuk. Ma már a sürgősségi betegellátás nélkülözhetetlen eszközei. Gyakorlatilag minden, a nyaki gerincet is érintő trauma kapcsán, már a baleset helyszínén kötelező a gallér felhelyezése. Mindaddig javasolt a sérülten tartása, míg meg nem bizonyosodtunk a nyaki gerinc épségéről. Rheumatoid arthritis illetve neurológiai megbetegedések esetén tartósan is alkalmazhatók. Súlyosabb elváltozásoknál ennél kiterjedtebb, a nyakat és a vállat befoglaló ortézisek is szükségessé válhatnak. A korszerű támaszok lehetővé teszik a nyaki gerinc mérsékelt mozgását illetve a rágást is.

4.1.3. Ágyéki gerinctámaszok (TLSO)

Mindennapi betegségekben, a „lumbágó” és „isiász” kezelésében igen elterjedtek az ágyéki lordosist kontrolláló és támasztó fűzők. Felhasználásuk sokak által vitatott. Mindenesetre az akut fázisban nagy segítséget jelentenek. Az ágyéki gerinc megtámasztása hamar csökkenti a fájdalmat. Természetesen tartós használatuk ellen szól a korszerű aktív funkcionális szemlélet, ahol az ún. „izom korzett” kialakításával kívánjuk elérni az ágyéki gerinc megerősítését. Készülhetnek rugalmas, szövött és nem szövött textíliákból, beépített műanyag illetve alumínium sínekkel.

Egyszerűbb fajtájuk az ún. „tűzoltó”-öv. Nevét nemcsak alakjáról kapta, hanem mert szinte primer ellátásként alkalmazzák a súlyos lumbágó kezelésére igen széles körben. (1.ábra)

A valódi thoracolumbosacralis műanyag korzettek egyre gyakrabban használatosak a konzervatív illetve operatív gerincsebészeti kezelésekben. A jó műanyag korzett gipszminta után méretre készül.

4.1.4. Haskötők

A haskötők a hasfal és a has külső, kóros elváltozásainak korrigálására szolgáló eszközök. Az alakváltozások eredhetek mind a hasfal gyengüléséből, mind a hasűri szervek kóros helyzetváltozásaiból. Mindkét esetben szükség lehet olyan eszközre, amely a kóros állapotot a has tartásával korrigálja.

Jó izomzatú, fiatal, normális testalkatú egyének hasfala álló helyzetben a homlok síkban helyezkedik el, az ágyéki, fiziológiás lordosisnak megfelelően enyhén elődomborodva. A has alakváltozásai négy tényezőből eredhetnek:

• a hasfali izomzat gyengülése vagy folytonosságának megszakadása

• a hasfali zsírszaporulat

• a hasűri szervek körüli zsír szaporulat

• a hasűri zsigerek kóros hely- illetve helyzetváltozása

Természetesen e négy tényező kombinációja különböző variációkat idézhet elő. Más szempontok alapján megkülönböztethetjük a hasüreg statikus (gerinc-, mellkas-, medence deformitások) és dinamikus (hasfali izmot rekesz, medencefenék izmainak eltérése) alakváltoztatásait.

A működési zavarokat előidézhetik:

• beidegzési zavarok, 

• gyors súlyváltozás - hízás vagy lesoványodás (betegség, fogyókúra, terhesség miatt)

• izomgyengeség - pl. mozgásszegény, ülő életmód következtében

• izominsufticiencia - pi. hasfali műtétek vagy szülés után, sérvképződés következtében

E tényezők külön vagy együttesen a has előretolódását okozhatják a saggitalis síkban. A has előretolódása álló helyzetben az egész test statikáját megváltoztatja, amennyiben az ágyéki lordosis fokozódik a gerinc előrehúzása miatt, és ennek megfelelően a fartájéki jobban hátra- és kiemelkedik. Ha a hasfal izomzat (tovább) gyengül, a zsírszaporulat növekszik, a has már nemcsak domború lesz, hanem a nehézségi erőnek megfelelően lefelé húzódik és kialakulhat a lógó has.

Tekintettel arra, hogy a nagy, lógó has a gerinc bizonyos részein okoz panaszokat. pl. húzó jellegű, állandó fájdalmat, ezért a haskötők célja. hogy a megnövekedett terhelést a gerinc nagyobb szakaszára egyenletesebb elosztásban vigyék át. Így a fokozott lordosis kiegyenesedik, a panaszok csökkennek, a beteg tartása közelít a normálishoz. ezáltal kozmetikai javulást is elérhetünk.

A haskötők konstruálásának általános alapelvei:

• A háti részt kell erősebbre készíteni, és ehhez kell a hasi részt idomítani.

• A hátsó rész felső széleinek nem szabad az elülső rész felső széleinél alacsonyabbra kerülniük, mivel ellenkező esetben a haskötő elveszti emelő, hordozó jellegét. A hátulsó rész szélessége nemcsak funkcionálisan, hanem kozmetikailag is nagyon fontos.

• A hasi résznek követnie kell a has domborulatát, A has domborulatainak jó kővetése céljából gumibetétek alkalmazhatók, melyeket legcélszerűbb a haskötő oldalán elhelyezni.

• Az alsó résznek közvetlenül a symphysis felett kell támaszkodnia, hogy az emelő funkciót betöltse.

• A rögzítéshez fűzés (hátsó, oldalsó, kétoldali) vagy gombok használhatók.

• A méretvétel lehetőleg álló helyzetben történjen.

5. Felső végtag ortézisek

A felsővégtag ortéziseket legtöbbször traumás esetben alkalmazzák, de a rehabilitációban is sokat segítenek ezek az eszközök. Ezeknek az ortéziseknek nincsen teherviseléső funkciója, inkábba sérült testrész nyugalomba helyezése illetve a kiesett funkciók pótlása a cél. 

A felső végtag ortézisek csoportosítása:

• Ujj ortézisek  (Brooks gyűrű 1.ábra)

• Kéz-Csukló ortézisek

• Csuklószorító

• Könyök ortézisek

• Váll ortézisek

• Kéz-csukló-könyök-váll ortézisek.

Ezek az ortézisek is készülhetnek bőrböl, műanyagból, fém illetve gumírozott szövetből. Ezekre az ortézisekre ugyanúgy mint az alsóvégtag ortézisekre lehetőség van különböző sinezetek felhasználására. Ezekkel a sinezetekkel lehetőség van szögben korlátozni az adott végtag mozgását. vagy kontraktúrás ízületek nyújtására.

5.1. Kéz-csukló ortézisek:

A kézzel, csuklóval kapcsolatos panaszok igen sokakat érintenek. Például:

• distorsio, 

• subluxatio, 

• luxatio, 

• arthritis, 

• tendovaginitis, 

• műtétek utáni állapot

• rheumatoid arthritis, n. radialis pareseis, 

• izom eredetű bénulások, vagy központi idegrendszeri eredetű bénulás 

A csukló és kézortézisek ezeket a rendellenességeket kezelik .A csukló ortézisek általában méretsorozatos termékek. A megfelelő ortézis kiválasztás a csukló körmérete alapján történik. Ezek az ortézisek rugalmas szövetből készülnek és a tenyéri felől merevítéssel vannak ellátva.(1.ábra)

A panasz súlyosságától függ a merevítés mértéke, amely lehet:

• Nem merevített

• Műanyaggal merevített

• Fémmel merevített

Súlyosabb esetben egyedi mintavételezéssel, kifejezetten a megrendelő méreteire készül a rögzítő, korrigáló vagy merevítő ortézis.

Ebben az esetben az eszköz teljesen műanyagból készül, amelyet pántok segítségével lehet pontosan rögzíteni.

5.2. Könyök és váll ortézis

Vállizületi és felsővégtag műtétek után, luxatio humeroscapularis, luxatio acromioclavicularis, contusio omii, humerus diaphysis középső 3/5-ének törései, velőűrsínezés után a stabilitás fokozására, lemezelés után, ha a belső rögzítés mellett külső stabilizáció is szükséges, lemez eltávolítása után esetenként javasolt a végtag fokozott védelme, elhúzódó törésgyógyulás

A váll és könyökízület rögzítők a felső végtag konzervatív kezelése esetén ajánlottak.

Sok embert érint az ún. teniszkönyök, ami a csukló és ujjfeszítő inak túlerőltetése révén jön létre és igen kellemetlen fájdalommal jár. Az ortézis a sérült és fájdalmas izmot nyomja vissza a helyére ezáltal csökkentve a fájdalmat. 1.ábra

 A könyökízület bizonyos sérülése esetén szükséges a mozgástartomány korlátozására. Ez nemcsak a tengelyt érintheti, hanem a mozgásterjedelem lehatárolására is szükség lehet. (2.ábra) 

Kulcscsont sérülés vagy törés esetén igen nehéz a kezelés, hiszen a sérült csontot nem lehet gipszelni. A legjobb gyógymód az, ha nyugalomba helyezzük a sérült testrészt. Ehhez nyújt segítséget az egész felső végtagot nyugalomba "tevő" humerus rögzítő.(3.ábra)

5.3. Felkar ortézisek

A felkar-ortézisek, a felkart, vállat érintő sérülések rándulások, törések, gyulladások esetén hasznosak. 

A rögzítők széles választéka áll rendelkezésre. Ezek közül a műanyagból készültek mereven rögzítenek. Vannak kifejezetten a felkart (1.ábra) vagy pedig kifejezetten a vállízületet rögzítő tokok is (2.ábra). A szövetből készült rögzítők gumírozott anyagból készülnek. (3.ábra)  Rugalmasságuk révén némileg hagyják mozogni az adott testrészt. Ezek az ortézisek szintén méretsorozatosak. A körméretek meghatározása után kerül sor a megfelelő méretű ortézis kiválasztására.

5.4. Váll-könyök-csukló ortézis

Ez az ortézis a felkar főbb ízületeit befoglalja így lehetőség van az egész felkar tehermentesítésére. Bénulás utáni kezeléskor pedig megakadályozható az izmok zsugorodása illetve zsugorodás utáni nyújtó kezelésre is alkalmas az ortézis.

Oktatás

Az egyre bonyolultabb módszerek elterjedése szükségessé teszi a beteg oktatását. betanítását. Sajnos a kezelés igen gyakran azon bukik meg, hogy nem sikerül a betegei motiválni. Ez rendkívül szomorú, mert nagyon sok emberi munka, kutatás és anyagi ráfordítás után az ortézis nem a beteg végtagjára, hanem az ágy alá kerül. A tartós sikertelenség talán véglegesen elveszi a betegtől a

szövődménymentes gyógyulás vagy a szociális reintegrálódás lehetőségét. A beteg kora, szellemi képessége meghatározó lehet a rehabilitációban. Igen fontos tehát a gyógytornász, pszichológus szerepe az előkészítő munkában. Ez ma Magyarországon még gyerekcipőben jár. Bármilyen furcsa. már a tervezés fázisában fel kell mérni, egyáltalán elvárható-e a betegtől az olykor lélekölően hosszú együttműködés. A frusztrációk elkerülése céljából a beteg adottságaira méretezett megoldást kell „kieszelni”. Ennek megfelelően a rehabilitációs centrumok hamarosan valóban még inkább átalakulnak, hiszen egyre nő a különböző szakemberek iránti igény ebben a komplex feladatban. 

Összegzés

Az ortetika régi-új lehetőség az ortopéd-traumatológus kezében. A hagyományos anyagok kiszorulása. a konfekcionálás fejlődése egyre szélesebb körben tette lehetővé a késztermékek alkalmazását. A drága, munkaigényes egyedi méretezés sok területen háttérbe szorult. A korszerű anyagok használatával az ortézist a kezelés bármelyik szakaszában modellálhatjuk. A fejlett termékek természetesen jelentős anyagi terhet jelentenek a biztosító társaságoknak, de ezek egy része megtérül a könnyebb és gyorsabb rehabilitációval. Igen fontos, hogy az elérhető termékek egységes listán, szakemberek számára könnyen hozzáférhetők legyenek.

Források: 

Ortopédiai műszerész mestervizsga jegyzet : https://mkik.hu/mestervizsgara-felkeszito-jegyzetek-es-peldatarak